A hétvégét megint nem otthon töltöttem, ezúttal Pestre utaztam. Lokálpatrióta szegediként egy ideje már nem vagyok elájulva Pesttől, de az igazat meg kell vallani: sajnos számtalan olyan dolgot lehet látni, hallani, ami Szegeden nem elérhető. Érdemes volt az utazás, az élmény ezúttal sem maradt el.

Kedves ismerősnek köszönhetően, hetekkel korábban kaptam a tippet egy Pesti színházi előadásról, ami egy zsidó közösségről szól. A darabban csak nők, összesen nyolc nő, köztük és Eszenyi Enikő, Pap Vera, Hegyi Barbara, Igó Éva, Kovács Patrícia is játszik.

Előtte még - ezen a héten - egy furcsa dolog is történt velem. Olyan tulajdonos otthonában jártam, akinek a családja a zsidó hagyományokat mélyen tiszteli, kóser konyhával, élő héber nyelvhasználattal. Nyitottak voltak pár részletről is mesélni, az életükről, szokásaikról. Nagyon érdekes, különleges élmény volt találkozni, beszélni velük, mert nekem eddig nem volt alkalmam ilyen környezettel szembesülni.

Visszatérve a pénteki estére, a színházi előadás szintén zsidó témájú volt: egy régi zsidó szokás, a rendszeres rituális fürdő helyszínén, a mikvében játszódott a darab. Ez a hely nyújt lehetőséget a nők találkozására, egymás közötti „férfi a férfival” beszélgetésére. Lehetőségük lenne őszinte beszélgetésekre is, de a zárt közösségen belül inkább a látszat fenntartására törekszik mindenki.
A fürdőben egy új munkatárs kerül a képbe (őt alakítja Eszenyi Enikő), akinek érkezése előtt az a híre, hogy mindenről van véleménye. Ő pedig a cselekmény további részében szóvá teszi mindazt, amiről nem illik beszélni, ami korábban fel sem merülhetett témaként: szóvá tesz családon belüli erőszakot, szóvá tesz női egyenjogúságot, érvényesülési lehetőséget, férj és feleség viszonyát, a házasság intézményét. Egyszóval csupa olyan témát, ami napjainkban is szinte mindenkit napi szinten érinthet, de nincs lehetősége kinek elmondani, vagy nem akar beszélni róla. Egyszerűen tabunak számít.
Nagyon felkavaró élmény volt fennhangon, nyilvánosan hallani minderről. Nagyszerű volt – még ha egy előadás erejéig is – magukért, jogaikért őszintén kiálló embereket látni olyan kérdések miatt, amikről ma sem beszélnek az emberek, ma sem vállalják a véleményüket. Ki ne találkozna manapság hasonló problémákkal az ismerősük kéráben, ahol nincs lehetőség a tisztázásukra. Csak valamilyen sokak számára fájdalmas módon lehetne végleges megoldást találni, ezért aztán minden marad a régiben, nem változik semmi. Attól persze nem oldódik meg, továbbra is fennmarad a probléma.
Ott ült velünk együtt számtalan család, házaspár, akik tanúi voltak a kemény szavaknak, a határozott, válaszra váró kérdéseknek. Nagyon remélem, velem együtt nekik is eszükbe jutott, hogy másképp is lehet viselkedni, véleményt nyilvánítani, szót emelni.

Részletek a darabról:
Mikve
http://vigszinhaz.hu/szindarab/77+mikve/