Novemberben utaztam Kanadába, az ország nyugati partján, Vancouver környékén töltöttem 3 hónapot.
Az igen hosszú turistaút alatt számos olyan nem turistaélményben volt részem, ami rengeteg tanulsággal szolgált a számomra.
Ősszességében 3 fontos dolgot érzek nagyon eltanulhatónak az ottani környezetből, de ezek közül legfontosabbnak az emberek számomra rendkívüli toleranciaszintjét éreztem.
Az alig 160 éves Vancouver és környéke számtalan nemzetiségű és bőrszínű ember lakóhelye. Egy meetup alkalmával lehetőségem adódott volna megszámolni a résztvevők származási országát, de egy idő után abbahagytam a számolást: minden földrészről és rengeteg országból érkeztek, a legtöbben egyébként Kínából. Elég volt persze az utcára kimenni, ez a jelenség azonnal szembetűnő arrafelé.
Természetesen az ennyi országból származók szinte egyénenként különböző akcentusa abban mégis megegyezett, hogy angolul helyesen beszélni senkit nem hallani, mégis mindenki érti a másikat, és nem is néz furcsán a másikra, ha az igeidő hibát ejt!
Egy ilyen környezetben nem csoda, hogy az idegenek, a bevándorlók befogadása nem is kérdés, hiszen mindenki bevándorló valamilyen szinten. Olyan hely ez, ahol az emberek várják az idegeneket és köszöntik őket: Welcome to Canada. Emlékszik arra bármelyikünk, hogy egy ismeretlennek mikor mondta utoljára, hogy Isten hozott Magyarországon?
A kanadaiak toleranciáját gyönyörűen mutatta a mozgáskorlátozottakra irányuló türelmük is: minden buszra kényelmesen fel tudnak szállni, még ha annak az árán is, hogy a többiek várnak egy keveset. Ugyanígy közlekedhetnek a biciklisek is bármilyen járművön (a buszok elején van kerékpár-hordozó), de nem rosszabbak a kismamák sem, akiknek a kedvéért a buszvezető az ülésből is kiszáll, hogy a hátsó ajtó liftjét irányítsa.
Nem is tudom, folytassam a sort? A melegházasság megszokott, legális a marihuánahasználat...
Nagyon jó volt látni, hogy így is lehet: lehet tekinttettel lenni a másikra, lehet nem elsőre ítélni. És minden jel arra mutat, hogy így érdemes: a legutóbbi hír szerint Vancouver az 5. legélhetőbb hely a világon. Nyilván más ott élni, de 3 hónap is elég volt kicsit bepillantani, és kicsit érezni, hogy az ott élők miért szeretik annyira.
Valóban szerethető, és akár tanulni is lehet tőlük!
.. folytatása következik..
(A képen látható székelykaput - hálájuk jeléül - az 1956-ban Vancouverbe érkező soproni erdészek ajándékozták az egyetemnek.)
