Friss olvasmány élményemet szeretném veletek megosztani, amely hátha számotokra is annyi újdonsággal fog szolgálni, mint nekem!

Közülünk napi szinten bizonyára kevesen érdeklődnek az űrutazás lehetőségei vagy akár gyakorlati jelentősége felől, hiszen laikusként sokan úgy tudjuk, hogy a Földön kívül nincs a világegyetemben másik, ember számára alkalmas élőhely. Arról viszont szintén hallunk, hogy különböző NASA által küldött műholdak és egyéb járgányok folyamatosan járnak-kelnek az űrben, sőt, időnként meg is „állnak” már a Marson is. Na de az, hogy egyes szupergazdagok csillagászati áron már űrturistákat is toboroznak?

Kik lesznek az ügyfeleik? Egyáltalán mi célt szolgálhat az űr állandó kutatása?

Stephen L. Petranek Életünk a Marson című könyve komoly bepillantásul szolgál a fentiekbe. Kiderül belőle, hogy dacára a teljesen oxigénhiányos, erős sugárzástól átjárt, fagyott közetréteggel borított, rettentően hideg marsi környezetnek, ahol nekünk még szinte gravitációból sincs elég, már az 1950-es évek óta létezik műszaki leírás, amely lehetővé teszi az odajutást. Emellett számos megvalósítható elképzelés létezik az ember számára alkalmas élőhely kialakítására. Na de mi van a visszaúttal?

Az egyik legérdekesebb az volt számomra, hogy lehetséges-e egy egész bolygó átalakítása, vagy nekünk embereknek kell megváltoznunk? (Igen, ez utóbbi is egy valódi opció.) Több forgatókönyv készült a hőmérséklet emelése érdekében, többek között egy hatalmas, 240 (!) km átmérőjű tükör felszerelése, amelyet azonban a Marson leszünk kénytelenek legyártani. (Nem tudni, hogyan, mivel.) A szén-dioxiddús légkör átalakítása is feladat, erre például megfelelő növényzet telepítése vagy más baktérium elterjesztése a terv, már amíg az ember kordában tudja tartani ezek működését. Rengeteg földi tapasztalat és a rohamosan gyűlő ismeretanyag hasznosításáról van szó a marsi expedíciók adatainak elemzésével, azt is feltételezve, hogy az idők során egyre több új információ is rendelkezésre fog állni.

Szintén meglepetés volt olvasni, hogy az űrkalandorok számára nem is a Mars az igazi célpont, csupán egy olyan útbaeső megállót keresnek, ahonnan később még távolabbi helyekre is eljutnak olyan mesés kincsek felé, amely akár az egész földi lakosság számára elegendő lenne. A felfedezők kalandvágyát mi más is motiválná, mint az elképesztő haszonszerzés? Kiábrándító lehet a szokásos jelenség, ezeknek a felfedezőknek azonban számunkra, és számukra is elképzelhetetlen kockázatot kell majd vállalniuk!

Nehéz megfogalmazni, mennyire szokatlan nekem a könyv hangvétele: nagyvonalú optimizmusára olyan feltételes jövőidejűség jellemző, amely a még nem ismert technológiákat már használatban lévőkként kezeli, mintha a Marsra-szálláshoz és a terra-formáláshoz (a Mars földhöz hasonlóvá alakítása) annyira semmi kétség nem férne, mintha már megtörtént volna…

Szívesen ajánlom a könyvet mindenki figyelmébe, pl. innen!