Koltai Róbert felkeresett 2009 júliusában, hogy kellene neki a "királynői alkatom". Először csak végig kellett volna mennem a vörös szőnyegen karöltve Madsennel. Majd kitaláltak, hogy énekeljek, aztán szereztek nekem egy frappáns zenét és a végén néhány mondatot is kaptam a film utolsó 10 percében.

Madsennel először a sminkes kocsiban találkoztam, ahol első megjegyzése az volt, hogy milyen magas vagyok. Az első közös jelenetünket 23-szor vettük fel, és minden alkalommal kicsit más szöveget mondott. Én - aki az opera kötöttségéhez vagyok szokva - majd' hanyatt estem, de muszáj volt improvizálnom. A második éjjel, amikor a dalomat vettük fel zavarba jött, és elkezdte kérdezgetni a körülötte ülőket, hogy ki ez a nő? A felvétel szünetében odajött hozzám, és közölte, hogy életében nem látott ilyen profi énekest, aki az előre felvett playback zenére tökéletes szinkronban tud tátogni és érzelmet mutatni. Madsennel mindig úgy éreztem, hogy bepisilek a félelemtől, mert hatalmas kisugárzása van.

Vinnie Jones nem volt annyira barátságos.

Tamer Hussein egy mini jelenetben együtt volt velem - az a jelenet szerintem nem maradt a filmben - ott kellett rögtönözni az új-zélandi színeszekkel és vele egy parti balhét, ahol én választottam szét őket. Ő tisztelettudó volt felém.

Hogy magyarokat is említsek: Koltai Robi családi jó barát, 2005 óta ismerjük egymást. Nem sokat tudtunk a 3 forgatási napban együtt dolgozni, mert ő is játszotta a szerepét és mellette rendezett, de mindig oda-odasúgott nekem egy-egy jobb, hatásosabb megoldást. Szükségem volt a támaszára, mert sosem forgattam filmet.