Az elmúlt hetem főként egy új kollégámmal együtt telt. 2-3 hete kezdtünk együtt dolgozni, túl vagyunk az elméleti tudnivalók átadásán, amelyet igyekszünk egyre inkább a gyakorlatban is alkalmazni. Ehhez szintén mindkettőnkre nagy szükség van, hiszen egyrészt az új munkatárs hozza az eladó ingatlanokról szóló információt, én pedig segítek a találkozó előtti felkészülésben, a tárgyalás közben, és persze a megbízás feldolgozásában, amikor az adatok alapján valamit előhúzunk a kalapból.
Amiatt élveztem nagyon ezt a hetet, mert az ingatlanközvetítői munkában az az egyik kedvenc elfoglaltságom, amikor az ügyfél élethelyzetének, az ingatlan adottságainak megfelelően kell valamit, lehetőleg valami új dolgot kitalálnunk. Az a feladatunk ilyenkor, hogy kihasználva mi objektív helyzetünket, tapasztalatainkat, az ügyfél számára megoldással szolgáljunk. A legjobb esetben olyan javaslattal állunk elő, ami a tulajdonosnak a találkozásunk előtt nem jutott eszébe, ezzel tehát a velünk való együttműködés a számára szinte azonnali értéket jelent.

Amennyiben elég újszerűnek, természetesen kellőképpen szakszerűnek, és főként a piaci elvárásoknak, igényeknek megfelelő az ötletünk, hamar elég visszajelzés születik, amely tárgyalási helyzetet nyújt a megbízónak. Ha nagyon szigorúan akarunk fogalmazni, azt is mondhatjuk, ilyenkor szinte előre megdolgozunk a pénzünkért. Természetesen ez még távolról sem jelenti a megbízás teljesítését, de mégis a sikeres együttműködés egyik első lépése.
A másik ok, hogy erre szükség van az, hogy sok esetben nem elsőként értesülünk az eladó ingatlan információjáról. Egyrészt valamennyi idő már eltelt az ingatlan első piacra helyezése óta, és nem született elegendő visszajelzés. Ilyenkor valamin változtatni kell ahhoz, hogy ne lerágott csontról legyen szó. Ilyenkor változtatásra van szükség! Vagy találunk még kiaknázatlan területet az információk között, vagy ugyanazt az eredményt fogjuk produkálni, aminek persze semmi értelme...

Az új kollégámmal sok új ötlet született. Bízom benne, hogy hamarosan rá fog érezni a közvetítői gondolkodásra! Sok segítsége lesz hozzá!

A hét legjobb híre számomra kétségkívül az új Tisza-híd átadási dátuma volt! Napvilágot látott a hír, hogy április 21-én, kevesebb mint két hét múlva fellégezhetünk!
Amikor erről másokkal beszélek, arról beszélek, hogy szerintem Szeged életében eddig ismeretlen időszak veszi kezdetét: bekövetkezik az, hogy minden tranzitforgalom elkerülheti a várost, akár Szerbia, akár Románia felé tart az útja. Ezzel együtt fellégezhet a nagykörút lakossága, a Szeged-Makó közötti települések lakossága is, megszűnik a folyamatos zaj, nem fognak tovább romlani az utak, a meglévő kátyúk nem mélyülnek tovább. Ilyen állapot pedig eddig sosem volt tapasztalható a városban. Az az esemény jutott eszembe, amikor átadták az M5-ös autópálya Szegedig érő szakaszát. Akiknek rendszeres dolguk, munkájuk volt Pesten, folyamatos veszélyben voltak, nem is beszélve az út melletti lakosokról. A szegediek közül sokan emlékeznek erre a napra, amikor sokuknak azonnal érdemes volt éves matricát vásárolniuk, és végre szívesen tették. De az M43-as út átadása valamennyi szegedinek fontos, észrevehető hatása lesz.
Máig pontosan emlékszem a Kossuth Rádió egyik reggeli tudósítójának a szavaira a Megyeri híd, és az M0-s körgyűrű keleti szakaszának átadását követő napon. Valahogy így hangzott: Kedves hallgatóim! Számomra még sosem tapasztalt látványban van részem. Nem látok kamionokat, azaz egyetlenegy kamiont sem a Könyves Kálmán körúton. A forgalom zavartalan!
Bizonyára az országos sajtóban is téma lesz, mert miért is ne használnák ki a felelősök, de mi az igazi előnyeit fogjuk végre élvezni, együtt, Szegeden mindannyian!

Felmerül a kérdés, vajon lesz-e hatása a hídnak a szegedi ingatlanpiacra?
Véleményem szerint csak részben. Általánosságban véve nem lesz hatása, de a körút és a Bertalan híd környékének vevői megítélése biztosan javulni fog. Sok ügyfelünktől hallottuk, hogy a zaj miatt nem szívesen költöznének olyan lakásba, vagy házba, amelyek a forgalom közelében vannak. A tapasztalatom szerint a fennálló helyzetet igyekeztek kihasználni az alku közben, tehát nem voltak a közelgő átadásra, a forgalom belátható időn belüli csökkenésére. Április végétől azonban – nem csüggedő optimizmusomnál fogva – remélem, hogy a korábban kétkedők is hallani fogják, hogy nem hallják a kamionokat. A lecsökkent forgalommal összefüggő környék mindenképpen profitálni tud a változásból, pontosabban a tényleges értékek megfizetésére nagyobb lesz az esély, mint azelőtt.
Igyekszem mindezt objektív módon, szakmailag mondani, holott személyesen is érint a kérdés: én is a híd közelében lakok, és bár nem nagyon zavar bennünket a forgalom zaja, alig várom az átadást. Az április 21-i dátumot a naptáramban bekarikáztam, legközelebb az ünnepi pillanatokat szeretném megosztani! Addig is kitartást, még egy kis türelmet kívánok mindannyiunknak!

Az elmúlt hetem remekül sikerült: többször is jó hírekkel dobtak fel a kollégáim, és több olyan visszajelzést kaptunk az irodában a munkánkról, ami további ötletekre és újításokra inspirál bennünket. Hiszem ugyanis, hogy manapság nagyon fontos a piacon való megkülönböztethetőség, az újításra, változtatásra való készség. Ha mer is valaki új módszerhez nyúlni, érdemes egy próbát tenni, hátha működik! Ha ugyanis az ügyfél megtalálja a hasznot a maga számára, és él a lehetőséggel, ettől már működik az ötlet.

Minden marketingről szóló könyvben, amelyik a megszokottól eltérő módszereket ígér azt olvasom, hogy tegyem magától működővé a hirdetéseket. Érdemes „gerilla” módszereket alkalmazni akkor is, ha azok a piacon szokatlanok. Ha az ügyfél pozitív visszajelzést ad rá, más nem számít. Egyszóval az eredményesség a kulcsszó, az dönt a módszerről. De persze, ahogy mondani szokás, az ördög nem alszik! Mindig eszembe jut erről, hogy biztosan nekem kell-e először bármilyen szokatlan fogást használni, milyen lesz vajon a visszajelzés? Mit fogok tenni, ha ellenállásba ütközök?
Hetek óta mégis belekezdtünk egy ehhez hasonló ötlet alkalmazásába és kezd beérni: az ügyfél elkezd egyedül számolni, látja a különbséget, és érzi a zsebén is. Amikor pedig elkezdi önállóan használni, akár egyedül tovább is fejleszti, kiderül más olyan tulajdonság is, amire mi eredetileg nem is gondoltunk az irodában, szinte már saját életre kel az ötlet, működni kezd. De legfőképpen az az öröm benne, hogy érdemes volt sokat agyalni, érdemes volt az újdonság kockázatát is vállalni, ha jó a fogadtatás!

Az elmúlt hét másik munkához kapcsolódó élménye volt, amikor egy kedves ügyfél újra csak elismeri az igyekezetet, az önálló kezdeményezést.
Gyakran mondom az irodában, hogy sose értékeljük túl a szerepünket! Úgy segítsünk az ügyfélnek, ahogy az neki a legjobb, abban a tempóban haladjunk, ami neki a legkényelmesebb! Sokan eleve nem ismerik a munkánkat, nem ismerik a részleteit, az elemeit. Ha azt érzékelnék, hogy túl sok kérdésbe szeretnénk tanácsot adni, és azt ő látható módon kissé túlzónak, már-már beleszólásnak érzi, beszéljük át újra dolgokat. Vannak azonban olyan megbízóink is, akik szinte igénylik a részletes tanácsokat és nem bánják, ha mi javasolunk konkrét menetrendet, ha akár helyettük találunk ki egész megoldásukat, és ezzel teljesül a legfőbb céljuk. Például lehetőség adódik a következő lépés maradéktalan megvalósítására. A döntés természetesen mindig az övék, mi csak javaslatot adunk.
A minap pedig éppen erre volt példa: az eladó szeme előtt az a cél lebegett, hogy miként tudja megvásárolni a következő lakását, az ehhez vezető út megtalálása okozott neki megelégedést. A tárgyalás során egyedül nem ismerte fel a kínálkozó lehetőséget, ebben voltunk segítségére: nem erőltetve, de határozottan rámutatottunk arra, hogy hogyan érhető el a legfőbb cél, hogy mi fogja legmegfelelőbben megoldani a problémát. Ő pedig hálásan megköszönte.
Sosem lehetetlen dolgokat mutatunk, még csak nem is mi találjuk ki őket. De a tapasztalatunkkal és felkészültségünkkel olyan lehetőségekre tudunk rámutatni, amelyek sok esetben, mint amilyen ez is volt, ami egyben megoldja az eladás, és akár a vétel kérdését is.

A hét végén a pontot az i-re a pénteki Tirke Honolulu-koncert tette fel, ezúton is köszönet a srácoknak!

A hétvégét megint nem otthon töltöttem, ezúttal Pestre utaztam. Lokálpatrióta szegediként egy ideje már nem vagyok elájulva Pesttől, de az igazat meg kell vallani: sajnos számtalan olyan dolgot lehet látni, hallani, ami Szegeden nem elérhető. Érdemes volt az utazás, az élmény ezúttal sem maradt el.

Kedves ismerősnek köszönhetően, hetekkel korábban kaptam a tippet egy Pesti színházi előadásról, ami egy zsidó közösségről szól. A darabban csak nők, összesen nyolc nő, köztük és Eszenyi Enikő, Pap Vera, Hegyi Barbara, Igó Éva, Kovács Patrícia is játszik.

Előtte még - ezen a héten - egy furcsa dolog is történt velem. Olyan tulajdonos otthonában jártam, akinek a családja a zsidó hagyományokat mélyen tiszteli, kóser konyhával, élő héber nyelvhasználattal. Nyitottak voltak pár részletről is mesélni, az életükről, szokásaikról. Nagyon érdekes, különleges élmény volt találkozni, beszélni velük, mert nekem eddig nem volt alkalmam ilyen környezettel szembesülni.

Visszatérve a pénteki estére, a színházi előadás szintén zsidó témájú volt: egy régi zsidó szokás, a rendszeres rituális fürdő helyszínén, a mikvében játszódott a darab. Ez a hely nyújt lehetőséget a nők találkozására, egymás közötti „férfi a férfival” beszélgetésére. Lehetőségük lenne őszinte beszélgetésekre is, de a zárt közösségen belül inkább a látszat fenntartására törekszik mindenki.
A fürdőben egy új munkatárs kerül a képbe (őt alakítja Eszenyi Enikő), akinek érkezése előtt az a híre, hogy mindenről van véleménye. Ő pedig a cselekmény további részében szóvá teszi mindazt, amiről nem illik beszélni, ami korábban fel sem merülhetett témaként: szóvá tesz családon belüli erőszakot, szóvá tesz női egyenjogúságot, érvényesülési lehetőséget, férj és feleség viszonyát, a házasság intézményét. Egyszóval csupa olyan témát, ami napjainkban is szinte mindenkit napi szinten érinthet, de nincs lehetősége kinek elmondani, vagy nem akar beszélni róla. Egyszerűen tabunak számít.
Nagyon felkavaró élmény volt fennhangon, nyilvánosan hallani minderről. Nagyszerű volt – még ha egy előadás erejéig is – magukért, jogaikért őszintén kiálló embereket látni olyan kérdések miatt, amikről ma sem beszélnek az emberek, ma sem vállalják a véleményüket. Ki ne találkozna manapság hasonló problémákkal az ismerősük kéráben, ahol nincs lehetőség a tisztázásukra. Csak valamilyen sokak számára fájdalmas módon lehetne végleges megoldást találni, ezért aztán minden marad a régiben, nem változik semmi. Attól persze nem oldódik meg, továbbra is fennmarad a probléma.
Ott ült velünk együtt számtalan család, házaspár, akik tanúi voltak a kemény szavaknak, a határozott, válaszra váró kérdéseknek. Nagyon remélem, velem együtt nekik is eszükbe jutott, hogy másképp is lehet viselkedni, véleményt nyilvánítani, szót emelni.

Részletek a darabról:
Mikve
http://vigszinhaz.hu/szindarab/77+mikve/

Nem vagyunk nagy nyaralók, inkább évi pár hétvégét töltünk pihenéssel. Ezzel telt a legutóbbi is. Szinte már megszokott nekünk az efféle utazás, most mégis több olyan élmény ért, ami sem máskor, de eddig még sosem ért. Utólag nagyon sajnálom, kellett volna!

Reménykedve végre a tavasz megérkezésében, de főleg mert március elején van a házassági évfordulónk, a hétvégét vidéken, a Velencei-tó közelében töltöttük. A cél persze a pihenés, a telefon mégis bekapcsolva..
Összekötve a kellemest a hasznossal, péntek délelőttre egy siófoki ügyféllel egyeztettem tárgyalást. Nem hétköznapi volt a téma, teljesen ki kellett magam zökkentenem az itthoni megszokásból, az átlagos szegedi perspektívából: több új épületet néztünk végig, magasak voltak, az erkélyekből – ahogy mondani szoktuk – örök panoráma látszik, egyenesen a Balaton felé. Nem mindennap jár az ember olyan 8. emeleti teraszon, ahonnan majd' 360 fokos a kilátás a vízre! Egy pillanatra meg kellett szakítanom a beszélgetést, annyira lenyűgözött a látvány! De mint kiderült, egyeseknek néha ez sem elég, hiányzik belőle valami: nem olyan, mint Korzika...
Másnap Székesfehérvár felé vettük az irányt. A hangulatos utcák, a macskaköves terek engem Prágára emlékeztettek, csak kevesebb volt a turista, nem volt akkora tömeg. Bármerre néztem, mindenfelé stílusos épületek, a legtöbb helyen felújított homlokzatok láthatók. Talán ami Szegedhez képest a hétköznapi ember számára a legnagyobb különbség? A Videoton focicsapat, ami jelenleg vezeti a bajnokságot. Estére sikerült jegyek venni az MTK elleni bajnoki meccsre, kitűnő helyen sikerült állni a csak focipályának megépített sóstói stadionban. Nem volt ugyan telt ház, még csak fél ház sem, de egy olyan élményben volt részünk, ami itthon aligha lenne lehetséges, legalábbis addig nem, amíg nincs egy valamire való csapat Szegeden. Jó hangulat volt, rica hegyekben, de főleg egy csomó lelkes ember, akik együtt szurkoltak a kedvencüknek! (2-1 lett a vége.)
És még vasárnapra is maradt meglepetés: még régi építészbarátomtól hallottam róla, hogy a Fehérvárhoz közeli Tácon van egy római kori lelőhely, Gorsium. Egy III. századi város több Aquincum-nyi területen, ahol római kori laktanya, színház, templomok vannak részben feltárva. A falak között sétálva azon tűnődtem, hogy ennyire régen lettem volna történelemórán, vagy tényleg nem szerepelt ez a hely a könyveimben? Be kell vallanom, most tudtam meg, hogy ez a hely létezik Magyarországon... Számos történelmi helyszín, található a környéken, jó lett volna még diákként, egy osztálykirándulásról többet tudni a sok nevezetességről!

Azt mondom magamnak: ha ennyi új élménytől nem sikerült volna feltöltődnöm, legközelebb el sem szabad utaznom! Jó éjt!

A hétvégén egy ismerőssel találkoztam, akinek a családjával évekkel ezelőtt, még a pesti munkám közben ismerkedtem meg. Megint mondtuk, hogy milyen kicsi a világ!

Amikor 2005 végén Pesten, a IV. kerületi Káposztásmegyeren kezdtem el dolgozni, amikor új megbízás után kutatva fedeztem fel egy környékbeli hirdetést, amelyben ez állt: szegedi lakást beszámítok. Kaptam magam, gondoltam ez ám a nekem való ügyfél, felkerestem, akkor ismerkedtünk meg. Egy eredetileg szegedi házaspár szerette volna eladni a gyönyörű lakását. Tele volt egyedi átalakítással, amelyekkel Szegeden szinte sehol sem lehet találkozni. Több érdeklődővel is meglátogattam őket, amikor jó viszonyba kerültünk és még arra is volt példa, hogy amikor hétvégére hazalátogattak egy-két alkalommal engem is hazahoztak. Sajnos nem sikerült értékesíteni a lakást, ha jól emlékszem, egy időre le is tettek az eladásról.
Tavaly nyáron, már itthon persze, egyik délután egy új ingatlanhirdetési portállal ismerkedve egy belvároshoz közeli, nagyon szép állapotú lakásba botlottam, amelynek ismerős volt a hirdetője, és még mintha a telefonszáma is rémlett volna valahonnan. Felhívtam, és ki is derült, hogy most sem hagyott cserben a memóriám, bizony az a család volt, akivel évekkel korábban Pesten megismerkedtem. Azóta sikerült eladniuk a káposztásmegyeri lakásukat, de a házaspár továbbra is azon a környéken lakik. Az egyik fiuk lakik ebben a lakásban, a szülők próbálják távirányítással értékesíteni a lakást. Felvettük hát újra a kapcsolatot, újra megbíztak az eladással, ami elég gyorsan, úgy 2 hét alatt le is zajlott.
A két fiú közül most az idősebben a sor, ő készül elköltözni Szegedről. Már évek óta a saját lábán áll, a munkája őt is Pesthez köti, a szegedi lakása pedig eladósorba került. 1 hónapja megpróbálta már hirdetni, de eredménnyel nem járt. A minap felhívott, hogy segítséget kérjen.
Szombatra egyeztettünk időpontot, találkoztunk, és talán mint a család ingatlanosa megbízást kaptam. Garanciális szerződést kötöttünk, amelyben az iroda teljes körű szolgáltatást nyújt.

Amikor a munkámra gondolok, legtöbbször ingatlanok és a tulajdonosai, az ügyfelek jutnak eszembe. Most azonban egy ismerőssel találkoztam, aki nem pusztán ingatlanügyében fordult hozzám, szinte az életének egy következő állomását érintő helyzetbe vont be: Pesten hosszú távú perspektívát keres, leendő családjával ott terveznek letelepedni is. Amikor a lakáseladást érintő döntéseit fogja meghozni, az új életének részleteiben is dönt egyszerre. A közvetítőt sem csupán a lakáseladásba vonja be, a teljes körű segítségre számít abban tudatban, hogy az ingatlanos ismerőse, bizalmasa minden személyes szempontját ismerve fog eljárni.
Mindent egybevetve ez a megbízás csak annyiban tér el a többitől, hogy a tulajdonos régi kedves ismerős. A többi részletet tekintve ugyanolyan odafigyelést igényel, éppolyan minden részletre kiterjedő figyelmet kíván, mint a többi. Mégis kedves az elismerése a munkának, amiből újra erőre lehet meríteni.

Ezúton is köszönet érte!

Magától értetődő az, hogy az ügyvéd milyen szerepet játszik az ingatlanok adásvételekor?
Aki nem foglalkozik ingatlanokkal napi szinten, egyértelmű igennel válaszol, és természetesen teljesen igaza is van. Ahogy azonban a mondás is tartja, a lényeg a részleteken lakozik!

A minap egy korábban ismeretlen ügyvéddel kötöttünk szerződést az ingatlanirodában. Nem ismertem őt, nem ismertem a stílusát, a munkamódszerét. Nem volt alkalmunk sokat egyeztetni, csak a szokásos részleteket beszéltük át, amelyek az adásvételhez minden esetben szükségesek. Az egyik ügyfél a tárgyalás végén azt jelezte, hogy szeretne nagyobb tempóra kapcsolni...

Az ingatlanközvetítő munkájának lényege abban áll, hogy az ügyfelei igényeit és elvárásait segítsen összehangolni. A jogi megfogalmazást, a tulajdonjog-váltás teljes jogi lébonyolítását egy ügyvéd végzi, abban a közvetítőnek nincs szerepe, csak a pontos adatok teljes körű beszerzése lehet a feladata, azaz a szerződéskötés levezetése az ügyvéd habitusán, tapasztalatán, akár karizmáján múlik. Abban a szituációban az ő szava a döntő, a felek javaslatait ő fogalmazza meg jogi formában. A szerződés tartalmát természetesen a felek megegyezése adja, de végleges formában az ügyvéd szavaival kerül a szerződésbe.

Amikor az ügyvéd határozottsága nem 100%-os, az ügyfelek is bizonytalanok. Az általában könnyen leegyeztethető részletek megvitatása hosszabb időt vesz igénybe, minden jelenlévő családtag megjegyzést fűz a témához, ami ugyancsak vontatottá teszi a munkát. Egyszóval ezt a szituációt az ügyvédnek kell mindvégig kezében tartania. Már a bemutatkozásakor, az első pillanattól kezdve egyértelművé kell tennie, hogy ő a főnök, a többieknek az ő vérmérsékletéhez kell alkalmazkodniuk. Ha ez így történik, egy egyszerű ügylet szerződéskötése nem tart tovább 1 óránál minden informális gesztussal együtt.

Milyen tehát az ügyvéd szerepe? Nagyon komoly! A szakmai felkészültségén felül is fontos a személye, a fellépése, amely az ügyfelekben tovább erősíti tekintélyét. Nem is a tekintély miatt tartom fontosnak a témát, hanem az ügyfelek elégedettsége miatt, amelyet befolyásol az ügyvéd szereplése is.

Ezen felül is több érv miatt dolgozunk régóta működő, jó hírnevű ügyvédi irodával, amely minden számunkra is fontos, de persze az ügyfeleknek is fontos szempontoknak teljes mértékben megfelel!

Bármerre jár az ember manapság, mindenfelől olyan zavaró információkat hall, hogy már el sem tud köztük igazodni!

Arra érdemes tehát koncentrálni, amihez a legtöbb tehetséget érezzük magunkban, ami a legtöbb örömet okozza számunkra!
Úgy érdemes dolgozni is, ahogy az a legjobb tudásunknak megfelelő, és ahogyan a legőszintébb módon tudjuk!
Engem mindig az foglalkoztatott, hogy valami egészen újat próbáljak kitalálni. De időközben rájöttem, vagy talán rá kellett jönnöm, hogy rossz irányba haladok. Azt hiszem, valami teljesen újat kitalálni olyan emberek tudnak, akik valamilyen speciális területen dolgoznak, és annak a szakmának a legjobban képzett leginnovatívabb gondolkodói. A többiek nem valószínű, hogy teljesen újat hozhatnak létre, marad tehát az a módszer, ha ők másképp tudnak az átlaghoz képest gondolkozni, és valami meglévőt tudnak újszerű módon végezni.
A másik félelmem volt, hogy ha egy ötlet meg is születik bennem, kinek mond, hatom el, kire bízhatom, ki lesz az, aki nem fogja elorozni? Muszáj tehát valami utánozhatatlan dolgot kitalálni, hiszen akkor lehet bárkinek elmondani. Ez persze csak tovább nehezítette a feladványt.

Időközben abban reménykedem, hogy láthatóvá vált előttem egy megoldási lehetőség: az én lehetőségem. Ha valamit másképp csinálok, a saját ötleteimet viszem bele, a saját kreativitásommal folytatom a további fejlesztést, azt senki nem fogja tudni utánozni. Ha valaki mégis hozzám, vagy az én módszeremhez hasonló ötlettel találkozna, de nélkülem, abból mindig is hiányozni fog az az esszencia, ami a lényegét adja, ami folyamatosan keresi a továbblépés lehetőségeit.
Másképpen fogalmazva bármilyen terméket le lehet másolni, hacsak az a termék egy ember; azt utánozni lehetetlen. Kell persze hozzá, hogy ez a termék megállja a helyét!

Az újévből még csak egy hónap telt el, de az eddigi visszajelzések arra engednek következtetni, hogy az irány jó, és erre érdemes tovább is koncentrálni. Főként azért, mert továbbra is ez okoz örömet...!

Ismét új év köszöntött ránk, állítólag megint idősebbek lettünk egy évvel... Jómagam azok közé tartozom, akik nemigen hisznek az újévi fogadalmakban, így én sem szoktam ilyeneket tenni. Azt azonban hiszem, hogy olyan lesz az évünk, ahogyan azt kezdjük: ha nem változtatunk semmin a korábbihoz képest, nem teszünk semmit másképp mint az óévben, az újban sem fogjuk másként tenni, ugyanúgy fogunk viselkedni, rossz szokásaink is a régiek maradnak.

Az újévi jókívánságok közben több ismerőstől, több egymástól független forrásból is hallottam, hogy „2011 a változás éve lesz!” A harmadik szó szerinti vélemény után már csodálkozni kezdtem, hogy ők vajon miről hallottak, amiről én nem értesültem? Lemaradtam volna valamiről?
De kiderült, hogy semmilyen nagy eseményről nincs szó, csak az ismerősök közül többen változást terveznek az életükben, bizonyára ők is másképp kezdték az évet, mint ahogyan a régit befejezték.

Közvetítőként velem is hasonló történik: abban fogok változtatni, hogy nagyobb hangsúlyt fogok fektetni az együttműködésre. Még szorosabb együttműködésre fogok törekedni az ügyfeleimmel, és élénk együttműködésben fogok dolgozni olyan vállalkozókkal is, akik az én ügyfeleimet szintén segíteni, nagyobb megelégedettségükre kiszolgálni szeretnék. Teszem ezt az ügyfeleimért, az elégedettségükért, a későbbi bizalmukért. Hiszem, hogy ha számukra megfelelő szolgáltatást kapnak, valódi hasznukra válik a munkám, tovább fognak ajánlani, mintegy velem együtt fognak dolgozni az új ügyfelekért.

Mindenkinek ezúton is boldog, eredményekben gazdag újévet kívánok!

Október 9-én volt John Lennon 70. születésnapja. Aki szereti a zenéjét, annak ma is él.

Emlékszem, amikor általános iskolás koromban zenét hallgattam hétfő délutánonként a rádióban, mindig kikapcsoltam, ha Beatles-zenét kért valaki. Ma is emlékszem azonban arra a napra, amikor először „találkoztam” Lennonnal. 14 évesen vettem otthon egy könyvet a kezembe, amely részben a Beatles-ről, másrészt róla szólt. Onnan kezdve minden Beatles-zenét megszereztem, minden könyvet megkerestem, ami róluk szólt. Annyit hallgattam őket, hogy egy idő után minden lemez, majdnem minden dal megjelenési dátumát fejből tudtam. Leginkább arra voltam büszke, hogy már hallottam a dalok közötti különbséget, hogy melyik dalt melyik tag írta. A legérdekesebbek számomra a Lennon-dalok voltak. A többi dalhoz képest teljesen más dallamvilág volt rájuk jellemző, ami abszolút tükrözte az ő vagány egyéniségét.

1970-ben a zenekar feloszlott, de Lennon tovább írta a dalokat, és nagy örömére újra koncertezni kezdett. Dalai és személye miatt olyan népszerűségre, ismertségre tett szert, hogy figyeltek a szavára, rá tudta irányítani a figyelmet az akkor kényes politikai kérdésekre. Nem kellett kompromisszumokat kötnie, a maga útját járta. Egyszóval nyomott hagyott maga után.

Évekkel ezelőtt felkerestem a liverpooli klubjukat, voltam pár híres londoni helyszínen, elmentem az utolsó Beatles-koncert háztetőjét megnézni. Jó volt utánuk ott lenni! A velem egykorúak ugyan nem éltek Lennon idejében, mégis példaként tekinthetünk egy olyan zenészre, fiatal emberre, aki valóban letett valamit az asztalra. Nem félreérthetően, mindeni által elismert módon dolgozott, kiált az elvei mellett.
Így kell dolgoznunk, így kell a dolgokhoz állnunk!